Ilyen volt a könyvtári fonó
2011.10.10.
Milyen volt régen egy fonó? Mit csináltak ott? Kik jártak oda? Nos akik eljöttek október 8-án, szombaton délelőtt a kispesti könyvtárba azok ízelítőt kaptak a hajdan volt fonók hangulatából. A fonókéból, ahol asszonyok, lányok, gyűltek össze, hogy mesemondás és énekszó mellett közösen munkálkodjanak. Voltak táncos fonók is, ahová a legények is hivatalosak voltak.
A mi fonónkba sok-sok kisgyerek, anyukák, apukák és nagyszülők is eljöttek. Reggel 9 órakor zenés csalogatóval nyitotta meg kapuit a Kispesti Könyvtári Fonó. A Babos Bábos Stúdió bábjátéka izgalmas pillanatokat tartogatott a nézőközönség számára, de egyben megalapozta a jó hangulatot is. A gyerekek hangosan bíztatták Miklóst, a főszereplőt, hogy győzze le a hétfejű sárkányt. Később ezt a hétfejű sárkányt maguk is elkészíthették krumpliból, hurkapálcával papírhajtogatással és persze sok-sok festéssel. A festékből persze jutott bőven a kis kezekre, arcokra is.
A Pestszentlőrinci Ady Endre Általános Iskola lány citerazenekarának vezetője Kabály Adrienn arról mesélt, hogy legfontosabb feladatuknak a hagyományőrzést tartják, s műsoraikkal szerte az országban felléptek már. Egy népdalcsokorral mutatkoztak be, de a gyerekek annak örültek a legjobban, amikor ők maguk is kipróbálhatták, megpengethették ezt a régi népi hangszert. Ezen a délelőttön azonban nemcsak a citerával ismerkedhettek a fonóban összegyűlt lányok és fiúcskák, hanem, a Sültü zenekar érdekes, régi hangszereivel. Szép csángó népzenére táncra perdült a Fonó apraja-nagyja, s énekszóval játékkal múlattuk az ebéd előtti órákat. A kispesti Ady Endre Általános Iskola Sziporka tánccsoportja – akiket Neuwirth Annamária, a Bihari Táncegyüttes művészeti vezetője oktat a tánclépésekre – éppen harangszóra érkezett. Széki, bihari, és csángó táncokkal és dalokkal kedveskedtek az egybegyűlteknek, akiknek éhség ide vagy oda nem akaródzott hazamenni. A kitartóbbak még meghallgatták elődeink bölcs időjárás-megfigyeléseit, melyeket rigmusokba szedtek. Így tudtuk meg, hogy „októberben – vagyis Mindszent havában – durvul a nyúl szőre, siess fáért az erdőre.”
Búcsúzóul még elénekeltük a Sültü zenekartól tanult csángó népdalt, és a fonó bezárta kapuit. Reméljük, jövőre újra összegyűlünk így október elején egy kis éneklésre, táncra, muzsikálásra, mesére.
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
A Pestszentlőrinci Ady Endre Általános Iskola lány citerazenekarának vezetője Kabály Adrienn arról mesélt, hogy legfontosabb feladatuknak a hagyományőrzést tartják, s műsoraikkal szerte az országban felléptek már. Egy népdalcsokorral mutatkoztak be, de a gyerekek annak örültek a legjobban, amikor ők maguk is kipróbálhatták, megpengethették ezt a régi népi hangszert. Ezen a délelőttön azonban nemcsak a citerával ismerkedhettek a fonóban összegyűlt lányok és fiúcskák, hanem, a Sültü zenekar érdekes, régi hangszereivel. Szép csángó népzenére táncra perdült a Fonó apraja-nagyja, s énekszóval játékkal múlattuk az ebéd előtti órákat. A kispesti Ady Endre Általános Iskola Sziporka tánccsoportja – akiket Neuwirth Annamária, a Bihari Táncegyüttes művészeti vezetője oktat a tánclépésekre – éppen harangszóra érkezett. Széki, bihari, és csángó táncokkal és dalokkal kedveskedtek az egybegyűlteknek, akiknek éhség ide vagy oda nem akaródzott hazamenni. A kitartóbbak még meghallgatták elődeink bölcs időjárás-megfigyeléseit, melyeket rigmusokba szedtek. Így tudtuk meg, hogy „októberben – vagyis Mindszent havában – durvul a nyúl szőre, siess fáért az erdőre.”
Búcsúzóul még elénekeltük a Sültü zenekartól tanult csángó népdalt, és a fonó bezárta kapuit. Reméljük, jövőre újra összegyűlünk így október elején egy kis éneklésre, táncra, muzsikálásra, mesére.
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
|
| (8 kép) |
 |  |  |  |  |
|
  
|
