2011.09.05.

Szervezőként a XIX. kerületi önkormányzat napközis táborában (Vass Lajos Általános Iskola) lehettem jelen augusztus 17-én egy sportnapon. Hatalmas élményt jelentett számomra, ahogy néztem a legapróbbaktól a nagyobbakig a gyerekek arcát, amint feltűnt az iskola előtt az autó és elkezdtük a kipakolást: focilabda, kosárlabda, röplabda, hullahopp karika, bóják, medicin labdák, pingpongütők-, és labdák kerültek elő.

Csupa meglepett tekintet, kerekre nyílt száj, düledező szemek, majd nagy örömujjongás, amikor fény derült a sok játék „megjelenésére”, miszerint sportnap lesz a táborban.
Elsőként a legtöbb apróságot az érdekelte, hogy mit lehet megnyerni, és mit kell tenniük ahhoz, hogy jutalmat kapjanak.

Én a táborozók egyik felével és két nevelővel átmentem a Kispesti Uszodába, ahol a gyerekek egyenesen a medencébe rontottak, élvezték a nagy melegben a kellemes fürdőzést. Akiknek kedve tartotta, lehetősége nyílt strandröplabdázni, amivel éltek is néhányan. Eközben az iskolába folytak az ügyességi vetélkedők, a focimeccsek, pingpongcsaták és a tornateremben a játékos röplabda-oktatás, ahol kisangyalként hallgatták Kun Gábort a jövő reménységei. Amikor visszaértünk az uszodából, már mindenki az ebédhez készülődött, kénytelenek voltak addig felfüggeszteni a játékokat. Jó érzés volt újra iskolai ebédlőben enni a gyerekek között, akik evés közben beszámoltak egymásnak az addigi történtekről, ki miben vett részt, mit játszott és mit fog csinálni ebéd után.

Az ebéd végeztével szép lassan mindenki visszatalált a számára megfelelő helyre/oktatásra/mérkőzésre, és mintha nem is szakították volna félbe a tevékenységüket, ott folytatták, ahol abbahagyták. Délutánra már én is becsatlakozhattam a röplabdaoktatásba, és saját szememmel nézhettem végig, ahogy gyakorolnak, ügyeskednek a kislányok és kisfiúk.
Amíg bent a röplabda-tanítás zajlott, kint folytatódtak a focimeccsek, fogócskák, a folyosón pedig a táborozók egy része próbálta a táborzáró színdarabot.

A tornateremből hallgattuk, ahogy énekeltek, tapsoltak, próbáltak újra és újra, majd amikor úgy gondolták, hogy már szinte tökéletes, akkor bejöttek hozzánk és megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk megnézni a produkciót, mi szervezők pedig örömmel igent mondtunk az invitálásra. Jó volt látni, ahogy táncoltak, énekeltek és szinte kis családként dolgoztak együtt. Miután vége lett az előadásnak, magától értetődően tapssal jutalmaztuk őket, ami nagy örömet jelentett számukra és további motivációt, hogy még többet gyakoroljanak.

A nap végére maradt az eredményhirdetés, amikor minden résztvevő megkapta a megérdemelt jutalmát (alma-chips, diákcsemege, mandula, szénsavas és szénsavmentes ásványvíz)… Az egyik szemük sírt, a másik nevetett. Örültek, mert jól érezték magukat és a küzdelmekért még finomságokat is kaptak, amik nem mellesleg egészségesek is voltak, de kicsit búslakodtak amiatt, hogy már véget is ért ez a remek együtt töltött nap. Remélem jövőre is részt vehetek ezen a rendezvényen és ismét örömet okozhatok szervező társaimmal együtt a táborozó gyerekeknek.

Nagy Bernadett, Kispest SE

(5 kép)